Én is mindig elkezdtem valahol, azután itt-ott megakadtam, de megint elkezdtem valahol. Ez a “valahol” olyan furcsa szó :), mert “valahol” elkezdeni, nem mindig jelent jót. Gondolj bele, elmész bulizni, elkeveredsz a barátaidtól, felhívod őket, megkérdezik “hol vagy?”, te erre azt válaszolod “itt, valahol az épületben”, háááát ez nem túl jó dolog. Nem túl jó dolog valahol lenni, mindig konkrétan kell ott lenned, valahol, tudod.
Szóval valahol én is mindig elkezdtem, belevágtam olyan dolgokba, amiről azt hittem segítenek, építenek, tanulhatok belőle, ez legtöbbször így is volt, de nem éreztem sosem, hogy a “valahol”-ban jó helyen lennék. Úgy döntöttem belevágok az életbe, így 30 felett és valahogyan, valahol csak kikötök végre…
Írásaim a mindennapokról fognak szólni, amik éppen foglalkoztatnak, megérintenek, amiről véleményem van. Szerelemről, szakításról, az újrakezdésről, esetenként a szépségről is (mivel az már szakmába vág, miért is írnék arról?! :))
Hát, kezdjük a legelején…
