Mint egy kislány, mérges arccal bámullak, ahogy pakolni kezdesz.
Csak nézem és szótlan maradok. Te is mérges vagy rám, tudom. A levegő pattanásig feszül, de én eljátszom, hogy semmit sem érzek ebből.
Csak nézem a mozdulataidat, és egyszerre érzem, hogy látni sem akarlak és a vágyat, hogy most azonnal gyere ide és ölelj meg úgy, mintha sosem akarnál elengedni.
Elméletben meghökkentően tisztán tudom mit kellett volna tennem. Egyszerűbb és sokkal okosabb lett volna eléd állni és azt mondanom, hogy amit tettél és mondtál az nekem nagyon fájt. De gyenge vagyok és szúrásra, szúrással válaszolok.
Soha nem akartam tökéletes kapcsolatot, nincs szükségem tökéletességre, ez nem arról szól, annyi is elég lenne, hogy mellettem legyél.
Mert nem akarok tökéletes kapcsolatot, csak valami valóságosat.
Hidd el, hogy könnyű velem, ha odafigyelsz, ha nem csak a felszínt akarod látni. Tudod, a híd közepén kell találkoznunk, ahol az erőfeszítéseink összeérnek és akkor egyikünknek sem kell beledögleni, csak azért, hogy ez működjön.
Ugyanakkor nehéz eset vagyok, mert túl sokat pörög az agyam olyan dolgokon, amiket nem tudok befolyásolni, amik napokig nyomják a szívemet. Nehéz eset vagyok, mert oda kell rám figyelni. Tényleg. Mert nem akarok egy félkapcsolatot, nem akarok egy felfújt semmit, ami kipukkad, ha meglegyinti a társadalom elképzelése. Az elképzelés arról, hogy hogyan is kellene egymást szeretnünk.
És rájövünk, hogy egy jól működő kapcsolatért bizony tenni kell, van vele meló bőven, tudatosan és közösen kell tennünk érte.
Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el. Nem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy: “gyertek srácok, költözünk!” Nem adod fel, hanem változtatsz, ha szükség van rá. El kell fogadnod, hogy a kapcsolatotok nem lesz mindig sétagalopp, hogy nem mindig lesz könnyű szeretni őt. Nem veszed fel a futócipőt, az első arra utaló jelnél, amikor nem minden tökéletes, hogy te nem erre fizettél be, helyette energiát tolsz a kapcsolatotokba.
Ez a fal közöttünk. Te vagy a fal közöttünk. Amit nem lehet áttörni, mert nem hagyod. Ahhoz, hogy közelebb legyek, közelebb kell, hogy engedj.
