<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Szempillantás</provider_name><provider_url>https://szempillantas.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szempillantás</author_name><author_url>https://szempillantas.cafeblog.hu/author/noni/</author_url><title>Minden elkezdődik valahol...</title><html>&lt;p&gt;Én is mindig elkezdtem valahol, azután itt-ott megakadtam, de megint elkezdtem valahol. Ez a &quot;valahol&quot; olyan furcsa szó :), mert &quot;valahol&quot; elkezdeni, nem mindig jelent jót. Gondolj bele, elmész bulizni, elkeveredsz a barátaidtól, felhívod őket, megkérdezik &quot;hol vagy?&quot;, te erre azt válaszolod &quot;itt, valahol az épületben&quot;, háááát ez nem túl jó dolog. Nem túl jó dolog valahol lenni, mindig konkrétan kell ott lenned, valahol, tudod. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szóval valahol én is mindig elkezdtem, belevágtam olyan dolgokba, amiről azt hittem segítenek, építenek, tanulhatok belőle, ez legtöbbször így is volt, de nem éreztem sosem, hogy a &quot;valahol&quot;-ban jó helyen lennék. Úgy döntöttem belevágok az életbe, így 30 felett és valahogyan, valahol csak kikötök végre... &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Írásaim a mindennapokról fognak szólni, amik éppen foglalkoztatnak, megérintenek, amiről véleményem van. Szerelemről, szakításról, az újrakezdésről, esetenként a szépségről is (mivel az már szakmába vág, miért is írnék arról?! :)) &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hát, kezdjük a legelején...&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>