Hiányoznak…
…a régimódi randizási szokások.
Már vagy ezer éve nem randiztam, de, ha megtörténne, valahogyan úgy tudnám elképzelni, mint “régen”. Volt egy bája a régimódi randevúzási és ismerkedési szokásoknak. Néha megmosolyogva, kissé sóvárogva nézem a filmek által megmutatott találkozásokat, ahol még a hibázási lehetőség is ki van zárva.
Szóval, úgy tudnám elképzelni, hogy egy virágcsokorral érkezik hozzám. Nem kell nagy, elég egy olyan jelképes kis csokor, amiből érzem, hogy gondolt rám, hogy örömöt akar szerezni nekem. Kicsit elcsépeltnek tűnhet a kívánságom, de én nagyon szeretem a virágillatot a lakásban.
Fontosnak tartom, hogy időben érkezzen. Én ugyanis nagyon intenzíven várok. Ha például megbeszéljük, hogy 18.00-ra érkezik, akkor én már 5 órakor elkezdek örülni és szinte már teljesen elkészülök. Minél előrébb halad az idő, annál izgatottabb leszek és elkezdem díszbe öltöztetni a szívemet.
Szeretem, ha egy férfi előre tervez, ha nem tőlem várja el, hogy kitaláljam mi legyen a program. Mindegy, hogy vacsora, vagy séta lesz, de kész tervvel kell érkeznie a napot/estét illetően. Nem kell lenyűgöznie mindenféle drága holmival, bőven elég, ha odafigyel rám és érdeklődve hallgat engem, hiszen ugyan ezt megkapja tőlem is.
Szeretnék beszélgetni, megismerni a másikat, önfeledten nevetni mindenféle álarc nélkül, hogy megláthassam a másik valódi énjét.
Szeretnék izgulni, hogy vajon hogyan sikerül az este és epekedve várni mi lesz a folytatás.
Szeretném izgatottan fürkészni a telefonomat, hogy mikor ír már és amikor megérkezik a várva várt üzenet, akkor hajnalig csetelni, mert annyi mondandónk van még egymásnak. Alig aludni az éjszaka, de másnap mégis frissen ébredni, mert még a fáradtság is oly édes lenne.
Szeretnék hiányozni neki, hiszen nekem is hiányozna Ő, nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítana.
Egyszerűen csak szeretnék pillangókat a gyomromba. Ez pont ennyire egyszerű.
És utána szeretném ezeket ismételni egészen addig, amíg úgy nem érezzük, hogy a másik jelenti számunkra az életet, hogy megtaláltuk a másik felünket, akivel minden jobb, mint nélküle.
