Otthon biztonságban vagyunk, mégis félve jut idő a gondolatokra, a múltra, a megélt fájdalmakra.
Átértékeljük az emberi kapcsolatainkat, a szerelmet, a barátokat, a családot. Megtanuljuk látni a boldogságot a boldogtalanságban, a rendet a káoszban, a békét a gondban. Más szemmel nézzük majd és észrevesszük az apróságokat, ami eddig zavart, akkor már nem fog. Értékelni és érteni fogjuk a parányi figyelmességeket, az félve elejtett mondatokat, a lopott csókokat, az érintést, az együtt töltött fizikális időt.
Mert…
Amikor majd ez az egész véget ér, felvesszük a legszínesebb ruhánkat, és ezért senki nem fog minket a hátunk mögött megmosolyogni.
Amikor majd ez az egész véget ér, kávéházak teraszán fogjuk szürcsölni a jeges limonádét és nem bosszankodunk semmin.
Amikor majd ez az egész véget ér, moziba megyünk, és a hűtött, sötét teremben, nagy adag pattogatott kukoricával az ölünkben, hollywoodi álmokat fogunk dédelgetni.
Amikor majd ez az egész véget ér, egy forró, nyári délutánon egymás után fogunk inni az üvegből, és hagyjuk, hogy a nap égette vállunk összeérjen.
Amikor majd ez az egész véget ér, együtt fogjuk felfedezni a világot, és ami eddig álom volt, azt valóra váltjuk
Amikor majd ez az egész véget ér, szeretni fogunk, tiszta, őszinte szívvel
Amikor majd ez az egész véget ér, találkozni fogunk azokkal, akiket eddig elfeledtünk
És amikor ez az egész véget ér, igyekszünk majd nem gondolni erre az egészre.