Jött az élet:
– Tessék itt egy lehetőség, tessék, itt vagyok, élj
Te:
– Nem érek rá, annyi dolgom van. A csekkek, a mosnivaló, a határidők…
Jött az élet:
– Gyere mutatok neked valami szépet, nézz körbe, a világ gyönyörű, hatalmas hegyek vannak, végtelen tengerek, napfelkelte és erdők csendje. Gyere, megmutatom
Te:
– Nem érek rá, nem mehetek, éppen rengeteg a tennivalóm, talán majd később
Jött az élet:
– Megmutatom neked a szerelmet. Itt van, odaadom neked, a tied, nyújtsd ki érte a kezed
Te:
– Sajnálom, de nem lehet, félek tőle. Jó lesz itt nekem, magammal, nem lehetek éppen most szerelmes, hiszen annyi problémám van, talán majd máskor.
Jött az élet:
– Legyél végre boldog, legyél végre szabad, élj végre jól, tied vagyok, neked adom magam, csak menjél végre és csináld azt, amit szeretsz.
Te:
– Annyi a baj és a gond. Hogy lehetnék boldog? Hogy lehetnék szabad? Dolgoznom kell, pénzt keresni, sok pénz kell, nincs időm…mert a gyerekkorom, mert az anyám, mert a főnököm, mert a volt párom, mert a múltam, mert, mert, mert….
Jött a halál: Gyere, mennünk kell!