Sokat gondolkodom, mikor az élet 1-1 területén beüt a “nagy bummm”. Tudod, amikor olyan erővel kapod az élettől a pofonokat, hogy a padlón fekve, eszed ágában sincs felkelni, nehogy megint elérhető távolságba kerülj.
De mi törheti meg így az életet? Mi az a “nagy bummm”, ami miatt feladod? Szerelmi csalódás, munkahelyi válság, család, betegség? Az a helyzet, hogy mindenkinek más. Mindenki máshogyan éli meg az adott szituációt, amibe belekerül. Olyankor lehet, hogy gyászol valamit, a meg nem élt dolgokat, a ki nem mondott szavakat, a tettei következményeit, a hozzá közel állók elvesztését.
Mennyire tudunk különbséget tenni? Abban, hogy mi mennyire fáj? Hogyan dolgozzuk fel? Van az életben olyan, ami mindennél jobban megrendít, sőt letaglóz, és akkor, abban a pillanatban semmi másra nem tudsz gondolni.
Amikor leül veled szemben valaki és azt mondja:
“- Hölgyem, megkaptuk az eredményeket. Nincsenek jó hírek. Önnek méhnyakrákja van, de ebben az állapotban, jó túlélési arányokkal lehet számolni. További egyeztetést igényel, a lehetséges kezelések kiválasztása.”
Kismillió kérdés merül fel ilyenkor. Mit jelent az, hogy jó túlélési arány? Mi számít annak? A 20% már az? Mégis hogyan? Milyen élet ez? További lehetséges kezelések? Milyen kezelések? Azok milyen károkat okoznak majd? Többet segít, mint ront a helyzeten? Mit kell figyelembe venni? Nyilván a túlélést, még akkor is, ha az életminőség utána nem 100%-ban folytatható…
Utána, hogyan tovább? Értesítesz bárkit? Ha értesíted, mit mondasz neki? Elmondod a teljes igazságot? Vajon megértenék? Átéreznék a fájdalmadat? Nem, dehogy, kevesen éreznék át, mert nem tudhatják, hogy milyen ez. És ezzel semmi baj sincsen. És azzal sem, ha hálát adnak az égnek, hogy ez nem velük történik. Még hallgatsz, nem mondod, mert nem jönnek ki szavak a torkodon.
És amikor másnap, random megkérdezik tőled, hogy “Hogy vagy?”, te csak annyit írsz, hogy minden rendben. Ezzel letudva egy időre a kérdezősködést, legalábbis addig, amíg te magadban le nem tisztáztad, hogy kinek, mit és mikor fogsz elmondani.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: